Az óriási bazaltoszlopok az Erdélyi-szigethegység-ben
találhatóak, egyikük, a Detunata Flocoasa 1256 m-es csúcsa nagyrészt
bükkerdővel borított, a másik a Kopac Detunáta az 1168 m-es kopár csúcsával
látványosabb. Az elnevezés „Detunáta”(román szó) a villámhoz hasonló zajból
ered, ami akkor keletkezik, amikor egy óriási kőtömb kiszakad a hegyből.
A
lávák oszlopos elválásának magyarázatára több tudományos elképzelés született.
A még ma is elfogadott elmélet szerint a felszínre kerülő láva hűlés közben
összehúzódik; amikor a láva folyékonysága az adott hőmérséklettartományban már
nem tud lépést tartani az összehúzódásból eredő feszültséggel, a lávatest egy
töréshálózat mentén oszlopokra válik szét. Ezek ideális esetben hatszögűek, ám
gyakran megfigyelhetők öt-, hét-, sőt négy- és nyolcoldalú oszlopok is.
Nevükhöz
kapcsolódik egy legenda is:
Rég volt, nagyon rég, amikor Erdély
szép tájain az óriások a tündérekkel küzdöttek a hatalomért. Azt mesélik, hogy
azon a csodálatos vidéken, ahol ma a Bucimani és a Detunáta van, nagy csapat
óriás táborozott, és uralmuk alá vonták a kihalt hegyvidéket és az erdőket.
Vezérük a tündérek legveszekedettebb ellensége volt; jaj volt annak a
tündérnek, aki a kezei közé került, hiszen az többé nem látta meg felkelni a
napot, mert a rettenetes fejedelem halált esküdött minden tündér ellen.
A nagyerejű óriásnak volt egy fia, szép és magas, mint a hegyi fenyő, no meg hét országban ismert vitéz. Egyetlen kedvtelése a kemény küzdelem volt, amikor pedig a harcok elcsendesedtek, vadászni ment az erdőbe, hogy megvívjon a medvékkel és a bölényekkel, melyek abban az időben a hegyekben éltek. A velük való harc során az óriáslegény csillapította vitézi kedvét, bosszúszomját... Egy alkalommal, ösvény nélküli messzi erdőkben barangolva, az éjszakát is ott töltötte. Nem tudta, merre vegye az utat, és lefeküdt aludni egy fenyő tövébe. Még csak el sem bóbiskolhatott; amikor észrevett a fák között egy kis fénysugarat, és fülét oly édes és elbűvölő, dojnát éneklő hang ütötte meg, amilyent addig még nem hallott. Varázslatos női hang volt. A legény gyorsan talpra ugrott, még egy pillanatig hallgatta az elbájoló éneket, aztán a fenyők közül felvillanó fény felé irányozta lépteit. És mit láthatott? Egy kis tisztáson, rőzseláng mellett éneklő szűzlány ült, gyönyörű és csábító, mint kedves álom felhőtlen éjszakán..Egy tündér volt, azok közül, akikre halált esküdött a fiú apja... Amint a tündér észrevette, el akart szaladni, de a legény megállította, és sokáig, nagyon sokáig meséltek egymásnak, közben tréfálkozva is.A rőzseláng szívükben másik lángot gyújtott meg, egy sokkal erősebbet, a szenvedélyes, elemésztő szerelem tüzét. Attól a perctől kezdve az óriáslegény teljesen megváltozott, nem volt többé olyan, mint azelőtt. Mély szomorúság árasztotta el, és semmi más vágya nem volt, csakhogy az erdőbe barangoljon, ahol várt rá a tündér, elbűvölő énekével.
A nagyerejű óriásnak volt egy fia, szép és magas, mint a hegyi fenyő, no meg hét országban ismert vitéz. Egyetlen kedvtelése a kemény küzdelem volt, amikor pedig a harcok elcsendesedtek, vadászni ment az erdőbe, hogy megvívjon a medvékkel és a bölényekkel, melyek abban az időben a hegyekben éltek. A velük való harc során az óriáslegény csillapította vitézi kedvét, bosszúszomját... Egy alkalommal, ösvény nélküli messzi erdőkben barangolva, az éjszakát is ott töltötte. Nem tudta, merre vegye az utat, és lefeküdt aludni egy fenyő tövébe. Még csak el sem bóbiskolhatott; amikor észrevett a fák között egy kis fénysugarat, és fülét oly édes és elbűvölő, dojnát éneklő hang ütötte meg, amilyent addig még nem hallott. Varázslatos női hang volt. A legény gyorsan talpra ugrott, még egy pillanatig hallgatta az elbájoló éneket, aztán a fenyők közül felvillanó fény felé irányozta lépteit. És mit láthatott? Egy kis tisztáson, rőzseláng mellett éneklő szűzlány ült, gyönyörű és csábító, mint kedves álom felhőtlen éjszakán..Egy tündér volt, azok közül, akikre halált esküdött a fiú apja... Amint a tündér észrevette, el akart szaladni, de a legény megállította, és sokáig, nagyon sokáig meséltek egymásnak, közben tréfálkozva is.A rőzseláng szívükben másik lángot gyújtott meg, egy sokkal erősebbet, a szenvedélyes, elemésztő szerelem tüzét. Attól a perctől kezdve az óriáslegény teljesen megváltozott, nem volt többé olyan, mint azelőtt. Mély szomorúság árasztotta el, és semmi más vágya nem volt, csakhogy az erdőbe barangoljon, ahol várt rá a tündér, elbűvölő énekével.
Apja, az öreg óriás gyanút fogott emiatt, s egyszer követte fia lépteit, nagy csapat óriás kíséretében. És mit látott? Fiát egy tündér karjaiban, épp azon a helyen, ahol most a Detunáta magasodik.Haragos kiáltás hallatszott, és az ártatlan tündér összeroskadt az öreg lándzsájától átszúrtan. A következő percben azonban az öreg is összerogyott: fia tőre járta át szívét.A fűszálakat és a mohát vér színezte pirosra, a legény pedig üvöltött a fájdalomtól, mint halálos sebet kapott állat. Ekkor azonban csoda történt! A fiú hangjára oly félelmetes dörgések és villámlások keletkeztek, hogy a hegyek és völgyek beleremegtek. A föld megnyílt, és magába zárta a két szerelmest, míg a mélyből előtörő villámlások és lángnyelvek kősziklává változtatták a kegyetlen öreget és a többi óriást. A mai napig így maradt mindegyikük, mert testükből lettek a Detunáta oszlopai.
Megközelítésük:
Ha Gyulafehérvár
irányából közelítünk a Detunáták fele, akkor Ompoly mentén fölfele haladva, a
Torockói-hegység nyugati végén érünk Bucium Cerbu faluhoz. Itt jobbra
kanyarodva 7 km után Bucium Sasa, azaz Bucsony központjában találjuk magunkat,
a Detunáták fele induló turistaút kezdeténél. A piros sáv turistajelzéssel
ellátott ösvény a temetõ jobb oldaláról indul. Egy órányi út után a Kopac
Detunátánál lehetünk. A Kopasz Detunáták előtt
kb. 300 m-re ki lehet térni egy szép kis rétre, ahol padok vannak és egy forrás
is.
 |
| Katt a képre a nagyításért! |
.jpg)
