Csorgókő vízesés/Varság

   

  
     Székelyvarság Hargita megye egyik legnagyobb kiterjedésű tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtelepülés. Székelyudvarhelyről északra fekszik és a környék legmagasabb szintjén fekvő település, a varsági fennsík.
    Székelyvarságon, az erdő sűrűjében található az a csodálatos természeti képződmény, melyet  Csorgókő vízesésnek neveznek, s amely a Varságra látogató turisták egyik kedvelt  célponja. A kétszintű vízesést a 6-7 méter magasból alázúduló patak vize alakította ki. A felső szintre is érdemes felkapaszkodni, ezt a sziklában levő lépcsőszerű repedések és párkányok teszik lehetővé. 

Megközelités: 

     A települést jelző táblától nem messzire, jobbra forduló úton haladunk tovább a központ irányába, melyről a fafeldolgozó telep mellett jobbra térünk le . Az út további részén csodálatos táj fogadja az odalátogatót, amit érdemes megtapasztalni akár gyalogosan is. A Tálasbércét jelző, fába szegezett kis táblánál balra kanyarodunk, majd további 1,5-2 km gyaloglás után a vízesést jelző táblához, valamint pihenőhelyhez érünk. Innen már hallani a víz zubogását is. Igy, akár a hang vagy az irányt jelző nyíl irányába csupán 50 métert megtéve egy csodálatos helyre érkezünk, ahol a nyári kánikulában fel is frissülhetünk a 6-7 méter magasból alázúduló hűs patak vize alatt.

Medve-tó/Szováta

       A Medve-tó Erdélyben, a közigazgatásilag Maros megyéhez tartozó Szovátán található.

      

     A Medve-tó keletkezéstörténetéről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Szőcs Antal leírása szerint a XIX. század "hetvenes éveinek végén a Pálné-gödrének feneke, mely kaszáló volt, teljesen eltűnt, s helyében sötét szakadék keletkezett, amelyben a víz tóvá gyűlt össze". Kis Sándor imigyen ír ugyanerről: "1875 nyarán égi háború következtében a Cseresznyés hegy felől jövő két patak, a Köröstoplica- és az Aranybánya-patak felduzzadt, s a víz a Zoltán hegy alatt meggyűlt, és ott egy tó alakult ki". László János pediglen: "1879-ben egy nyár végi napon hatalmas dörgés kíséretében a föld megrázkódott, s a Pálné-gödre mellett emelkedő sószikla alázuhant, utána hatalmas porfelhő szállt fel, majd a két patak elgátolódott, s tóvá duzzadt". 

    Bárhogyan is történt, különlegessége, hogy az egyetlen olyan tó, melynek kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük, azaz 1875. május 27.-e. A hirtelen keletkezett tavat kezdetben Ilyés-féle tónak, majd 1910-től – kiterített medvebőrre emlékeztető formája okán – Medve-tónak nevezik. Különleges természeti értéke, hogy meleg vize heliotermikus tulajdonságú, s csodaszép, festői környezetben, erdőkkel övezett dolinában fekszik, ötszáz méterrel a tengerszínt felett. Hossza 300, szélessége közel 200 méter, vízfelülete bő 40 000 m2, legnagyobb mélysége 18 méter, sókoncentrációja 250 g‰. Ez a tömény sótartalmú víz a fürdőzőt a felszínen tartja.

   A tó heliotermikus tulajdonságát 1901-ben Kalecsinszky Sándor kolozsvári fővegyész állapította meg, aki az előzetes feltételezésekkel szemben arra a következtetésre jutott, hogy a vizet a napsugarak melegítik fel. Mégpedig úgy, hogy a beömlő patakok kis fajsúlyú édesvize vékony réteget képez a tófelszínen, mely átengedi a napsugarakat, melyek aztán fölhevítik a mélyebb, sóban dús vízrétegeket.

     A XIX. század utolsó harmadában Szovátafürdő egyre ismertebbé válik, s hamarosan a tehetősebb marosszéki polgárok kedvenc nyaralóhelye lesz. Akkoriban persze a testesebb bukszájúak is még csupán a közeli faluban kaphattak szálláshelyet, míg a szegényebb vendégek a tóparti lombsátrakban éjszakáztak. A fürdőélet leglelkesebb szervezője a makfalvi Dósa Dániel regényíró, később a Kúria büntetőtanácsának tagja volt, s az ő kezdeményezésére épültek a későbbi fürdőváros első magánvillái. Egy korabeli leírás szerint "Szovátának hasonlóan több tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiba, s főfájást soha nem okoz… Első fürdő lakóépületét Simén György báró és Tolnai János úr építették".

Az Erdély szívében fekvő Szovátára tehát csupán bő másfél évszázada járnak a fürdővendégek, miután a Görgényi-havasok alatti völgyet egy heves földmozgás következtében elöntötte a közeli sósforrások vize, és létrejött a nevezetes Medve-tó. Hajdanán neves tudósok siettek e vidékre, és kísérletekkel bizonyították, hogy a különleges összetételű víz számos betegség, főként a női meddőség leküzdésére kiválóan alkalmas. Magas sótartalma okozza, hogy a fürdőzők valósággal lebegnek a tó felszínén. A tóparton messze földről érkező betegek kenegetik magukat a gyógyítónak tartott vöröses-fekete iszappal. Akik légúti betegségekben szenvednek, a közeli Parajd sóbányáját látogatják kristálytiszta levegőjéért, ugyanis a bánya tágas csarnokait a gyógyítás és az idegenforgalom szolgálatába állította. 

    A Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkent. A legmelegebb rétegekben a - heliotermia kialakulása után - 80 fokos hőmérsékletet is mértek, majd a víz hőmérséklete 1902-ben 61, 1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 Celsius fokra csökkent. A hőmérséklet csillapodása a beömlő édesvízzel, valamint a fürdőzők számának növekedésével hozható összefüggésbe. A tó sótartalma a mélységgel fokozatosan emelkedik, míg el nem éri a 220-300 g/l koncentrációt. (Összehasonlításként: a tengervizek sókoncentrációja 34 g/l körül mozog.) Érdekességnek számít, hogy a Medve-tó hőmérséklete szeptemberre meghaladhatná a 70 fokot, ha nem fürdene benne senki és így nem keveredne a vize.

       Napjainkban Szováta újabb felvirágzás előtt áll, hiszen a közelmúltban a magyarországi Danubius Hotels Rt. a fürdőtelepen több szállodát is megvásárolt, valamint hosszú távra bérbe vette a Medve- és a Mogyorósi-tavakat. A szállodákat felújították, a tavak környezetét rendbe tették, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus lehetőségét.

Hasznos informácíók: 

Webkamera a tóról. Kattints ide!

Nyitvatartási program:

A nyitvatartási periódus időjárásfüggő, tehát változhat, hogy mely hónapokban nyitnak ki vagy zárnak be. Általában júniustól szeptemberig esik ez az időszak. Naponta 10.00-18.00 óráig. 13.00-15.00 óra között- a tó védelme miatt - szünet van, tehát ki kell jönni a vízből, de attól lehet a stand területén maradni. De ha valaki kimegy, és újra be akar jönni, az új jegyet kell váltson.

Árak: Felnőtteknek :20 Ron. Gyerekeknek: 15 Ron. Hozzátenném, ha valakinek túl drágának tűnnne, az kipróbálhatja a valamivel olcsóbb Mogyorósi tavat, vagy az ingyenes Rigó és Vörös-tavat, ugyanaz a hatásuk.

Mogyorósi-tó

Vörös-tó

Fűrdőzés: 
   A víz nagy része mély,a szélein vannak elkerítve kb.2x8 m-es, 140cm-es,ill.a kicsiknek 40cm mélységű kis fürdőhelyek.

Gyilkos-tó

        A Gyilkos-tó Székelyföld egyik legszebb és legmonumentálisabb tava. Keletkezéséről több népi eredetű legendát jegyeztek le. Orbán Balázs, aki utazásai során a székelyföldi legendákat is leírta nem tesz említést a Gyilkos-tóról szóló mondákról. A legendáról először Urmánczy Nándor ír egyik útleírásában, ahol egy öreg székely által elmesélt történetet örökít meg. A legenda szerint a Nagy-Cohárd barlangjában tanyázó rabló a ditrói vásárból elrabolta és barlangjába hurcolta a szépséges Ferenc Anikót. A lány sírt és segítségért könyörgött a hegy szelleméhez, mire a barlang falai megnyílottak és a lány kiutat talált. Az ijedtségtől magához tért rabló dorongjával akkorát súlytott a sziklára, hogy a hegy összeomlott és elzárta a völgyet, maga alá temetve a rablót. Az évek folyamán több változat jelent meg a legendáról. A néphit kapcsolatba hozza a gyilkos és a vörös jelzőket a legendával, miszerint a leomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.

      Annak ellenére, hogy a Gyilkos-tó viszonylag fiatal képződmény, kialakulásának körülményei és ideje vitatott. Kialakulásakor a környéket elkerülték a kereskedelmi utak, gazdaságilag kihasználatlan és nehezen megközelíthető vidék volt. Herbich F. a Székelyföld híres geológusa 1838-ra teszi a tó keletkezésének idejét. Emellett az évszám mellett szólna az 1838 januári földrengés, mely  februárban megismétlődött és elindíthatta a hegycsuszamlást. 1837 a másik évszám, mely mellett a rendkívül heves vihar és esőzés szolgál döntő érvként. Erről az időszakról ír Ditrói Puskás F. "Borszék története" című munkájában. "....Ez alkalommal szakadt össze a nagy víztömegétől átáztatott, a gyér talajánál fogva lecsúszott békási két hegy is a gyergyószentmiklósi havasokban, mely miatt az ott lefolyó patak feldugulván, a Gyilkostó képződött belőle..."

     A Gyilkos-havas lábánál felhalmozódott törmelékanyag kialakulását és megcsúszását három fázisra oszthatjuk. Az első fázisban az elsődleges törmelék felhalmozódása jellemző, aminek idejét a periglaciális időszak utolsó szakaszára tehetjük. A második fázisban a kialakult törmelék alsó részének lassú mállása következett, végül a törmelék átázása, ami megindította az alsó agyagos rétegeken a csúszást és a völgy elzáródásához vezetett. Még ma is jól látható az a földnyelv, amely teljes szélességében lezárta a völgyet és a Nagy-Cohárd délkeleti lábának támaszkodik.

     A tavat északon a Nagy- és a Kis-Cohárd, délnyugaton a Ló-havas, északnyugaton a Likas és a Kis-havas, északkeleten a Csíki-Bükk, keleten a Gyilkos-havas határolja. A Gyilkos-tavat négy állandó és tizenkét időszakos patak táplálja, legjelentősebbek a Juh-patak (Hagymás-patak), a Gyilkos-patak, a Veres-patak, a Likas-, valamint a Cohárd patak.  

    A tó eredeti neve Veres-tó volt, 1864-ig ezt a nevet használták a környék leírói. Orbán Balázs az 1864-es Erdélyi Múzeum Egyesület közgyülésen tartott előadásán Gyilkos-tóként említi  tavat és viszi be a köztudatba. A Veres-tó nevet a tóba ömlő Veres-patakról kaphatta mely vöröses színű mészkőbe vágódott be és a hordaléka is vöröses árnyalatú. A mai nevet, pedig valószínüleg a Gyilkos-havasról kapta, ami jóval régebbi megnevezés a tó keletkezésénél, ugyanis az okiratok már 1773-ban említik, mint a Lázár grófok birtokát a "Gyilkos nevű havas" formában.

Forrás: Pál T. - Rab J. - Wild F. - Csíki K. kéziratai.

       Balogh Ernő - geológiai szakíró -, aki 1939-ben mindössze száz évet jósolt a tónak, keserűen állapítja meg:
" Hogyan fognak majd festeni a fényes paloták egy nagy, posványos ingovány körül és ugyan ki áll majd kötélnek, hogy ennek a kitűnő szúnyogtenyészdének partján átvakarózza a nyarat. Ne takarékoskodjuk a gyógyítással, mert a temetés többe fog kerülni."

Megközelítése: 

     Autóval Gyergyószentmiklós felõl, a 12C számú úton, illetve a másik irányból Borszék irányából a Békási-víztározó, Békás felõl, szintén ezen az úton közelíthetjük meg.