Mohos tőzegláp

   

    Gyakorlatilag a Csomád hegységben két kráter található. Az egyikben létrejött a Szent Anna tó, míg a másikban, eredetileg a főkráterben, ugyancsak egy tó keletkezett, mely az évek során láppá alakult. És ez lenne ma a Mohos tőzegláp. De lássuk csak a történetét ennek az egyedülálló csodának, melyből az egész világon csak 5 található, mihozzánk a következő legközelebbi Szibériában.

       A két kráter  körülbelül 35.000 éve formálódott, vagyis 40.000 éve még aktívan működtek. És ezzel a Hargita hegyláncnak az utolsó és legfiatalabb vulkánjairól beszélünk.

         A főkráter tevékenysége 15.000 évet tartott, majd a leállása után a negyedik jégkorszak végén nagy mennyiségű víz gyűlt össze benne, mely a mai Szent Anna tóhóz hasonló, de négyszer nagyobb volt. A felszíne 80 ha és 70 m mély. 

            Miután a tó létrejött, az ikerkráternek egy lávafolyás nélküli robbanása volt, aminek következtében hatalmas mennyiségű hamu terült el a főkráterben kialakult tó felszínén. Ennek nagy része lesüllyedt és egy vízálló réteget alkotott. A másik része fenn maradt a víz felszínén, ami a napsütés hatására megkeményedett, és megtelepedett rajta a tőzegmoha. Gyakorlatilag ez volt a kezdete a Mohos tőzeglápnak.

     A moha nőtt, elpusztult, eltőzegesedett, így vált a táptalajává a többi jégkorszakbeli maradványnövénynek.  A talaj tápanyagszegény, hideg és savas, ezért kevés növényféle él meg itt, de azok elterjedtek az egész lápban. Olyan ritkaságokkat csodálhatunk meg, mint a hüvelyes gyapjúsás, tőzegrozmaring, kereklevelű harmatfű, amely húsevő növény. Továbbá fekete és vörösáfonya, törpenyír, fekete kérgű tundrafenyő.

          A növénypaplan úszik a víz felszínén, alatta meg 17-25 méteres mélységek vannak. Gyakorlatilag a talaj egy 10 m vastagságú tőzegrétegből áll, mely alatt jelenleg is nagy mennyiségű víz található. Ahol még nem fonódott össze a növénytakaró a víz felszínén, ott ma is tószemeket találunk, összesen 15 darabot.
    Jókai Mór szavaival: 
        "Ez a halál országa valóban. Az ember teste végigborzad, mikor azt a tájt először meglátja. Soha ezt a nagy bozótot kígyón, békán, vidrán, repülő madáron kívül más élőlény be nemjárta. Sással, szittyóval benőtt zsombikok, mintha ezernyi sírhalom volna egy rakáson, rőt színű bozót, verhenyeges növénygubanc, amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék lucfenyő, egy göcsörtös árvanyírfa, aztán megint haragoszöld növénycsoportok, roppant zsurlók, páfrányok, amiken a boszorkányliszt terem, bársonynak látszó halmok, kövér mohából, ami virágzik, körüle emberfő nagyságú pöfeteggombák tolakodnak elő, amik lángot, füstöt vetnek, ha valaki rájuk üt bottal. S azon az elijesztő páston alul az ismeretlen mélység. Aki ebbe a süppedő ingoványba beletéved, ember, bölény vagy medve, az sohasem jön ki belőle többé.(...)"

Információk/Tudnivalók:
     A rezervátumot természetvédelmi szempontok miatt kiépített pallókon és csak idegenvezetővel járhatjuk körbe. A belépő 10 Ron.